13 A kavicslejtőt elöntötte
|
A KAVICSLEJTŐT ELÖNTÖTTE a peremizs |
| sárga virága… Két fehér oszlopom |
| – És benne és vele árad az emberiség?… |
| A burjánzó zölddel a piros? – |
| Ahogy nézem, a szirttől a tükörig |
|
a szirmok és levelek hegyén, |
| az áradás fölött, mintha vibrálva |
| Mert a fű, a virág, a lomb |
| Csak felel!… Mintha az lengene |
| Sybilla ...... és ...... Pythia |
|
pincénk és szívünk előtt a |
| A teljes… és nem más szavával |
|
és ködével, a maga szavaival |
|
Homlokunkra fénylik szálkás jeleivel |
|
a lejtőn a sárga peremizs. |
|
|