7 Alig pirkad

ALIG PIRKAD és nem a piros szömörcék,   a pikkelyes kövirózsák körüli világ   és nem a vaddisznó-túrta kövek   és nem cellám falán a kiásott tárgyak;   az érzelmek és a sejtés –   tájai kezdenek köröttem   és bennem pirkadozni…   Millió prizmájú hajnalodás…   Teremtő sugártörések!   És honnan e ragyogás?   E soksíkú, térbeli kiterjedések világa.   E tárgyak belső formái,   érzések színei és beszéde   és hangja, szava, nyelvtana,   e testek anatómiája, szerkezettana?…   És egyre csak ez épül;   lassan, kápráztatóan és részegítve   tágul, ahogy kel a nap… És micsoda méretek és arányok   kisértenek és állnak kezemhez   a megszokott világban…   Mintha ott, lent, a lábamnál   az a mocsár is ragyogna…   A mélyéből… A feketéből…   Az elsüllyedt, elveszett varsák   kis ajtaján, mintha valaki   kihúzta volna a piros   galagonya pecket és most   tátogva a zöldig úszik mind.   A tükör élő határáig…   A beszélő nádig mind,   akiket elzárt eddig   a mély és a mélyben is   a fűzágakból fonott szomorú varsa   sűrű rácsa…   Ime a varsákból az iszap!…