1 …Napló?…
…NAPLÓ?… És honnan zeng?… |
Heszperián túlról kiáltoz Echó?… |
E fal tüzes a hang ütésitől… |
Ez lángol… Tört szavától ez a KARSZT, |
mögöttünk és lábam alatt… |
– Arany-almáknak földje? – |
Ó, nem a Heszperián túli… |
Pozdorja közt, mint egykor az, |
amelyre leltem… A gazdátlan |
kilenc tranzisztoros!… Az elhagyott… |
És miként a zokogástól kimerült, |
elhagyott szép szerető sírása halkul, |
úgy… És akkor, a hajnali teljes magányban |
Az utolsó csillagra néztem |
A liget fanyar leveleiből |
s a pozdorja illatából is |
Heszperián innen is!… Itt és így írom, |
a Hegyen: pillanatunk és percem |
társainak… A tűzzel átszúrt remény… |
Mihaszna napló?!… Alighogy összeáll |
E millió világ szigetével |
a szivárványnyakú vadkacsa, |
A zöld, üvegnyakú remény. |
|
|