Kardos Tibornak

Itt van a tél, már jég nyesi kertünk ritka virágát. Most, hogy jő a didergés, újra te jutsz az eszembe. Római tél és tünde tavasz, meg tengeri tájék… Ennyi ajándék… Érte cserébe, mit adhat a költő? Itt van a tél, a Dunán ködtől nehezednek a füstök. Nem napfény – tudom –, ez csak szívbeli enyhe melegség: Ennyi e hét sor!… Télire küldöm… Vedd szeretettel.