Meglelni azt

Tízezer év kettős barlangi lét falán meglelni azt a rést… Nem Hádesz… Nem Hádesz… A fenti alvilág csiszoltan fényes vadonában meglelni azt a rést, mentem, mert mondták ott lakik: ott lakik: s tanácsot most is adna! S a térkép: S a térkép: tüskére szúrva ott ragyog, mint barlangján túl mint barlangján túl a part és az a táj… … Ahol a lélek és a szellem nem külön, együtt ragyogva – egy hajnali-hajdani korba – fénylett, mint gyökerén virág, mint tett szárán az értelem… Mint egykor Trákiába, – barlangod keresve Szent Iván mentem Orfeusz szavára s azóta is és egyre visz e fordított Hádesz s a trák dala és csillaga meglelni azt a remetét… … A rejtett számot. A biztos szalamandra-jelt, melyet barlangja rejt. S hites pecséttel hozni el a tő-mondatu kartát: „– Angyal kezéből is parancs, kitörni kardját! –” … Hogy visszavívjuk, ahonnan kicsaptak láng-pallossal. Mert zuhanva is kisért a görcs szomjában is remény s a mély-tudat-ernyőn a szárny, mint rózsás felhők között a repülők kondenz jele! Hajt, kisért és fénylik nekünk e porból is a szép remény hite, mint neked, szívedből fénylett a tündér Eurydike… Rila, 1968