Varsa

Nagy varsa… Kegyetlen varsa a nap. A fákat gyökérig kifogta és szőlőinket forró partra tette, mint pikkely zörög a karók bokra. Iszonyú hóhér-halász!… Csak nézhetik parázsról mind, mind a vizet. Tüzes nyársra húzva!… S délre?… Sült fügét és ringlót csipeget. Fölkap két horgas ujja közt… Fogó szorít… Kopoltyú, tarkó bódultan zúg és úgy dobol, mint égbe vert üres harangszó. Lepörzsölt kertek és rímek között árnyéka-sincs angyal kutat. Nem lénye, égő szárny bűze feszít e fények közt utat, hogy itt a por sátrában még s e kettős sárba verve napot törhessünk és eget, mint október nyárűző kedve.