Mintha nem a sárkány

Furcsa jel… Éjjel világít… Feketéből szikrázik a házig, mintha a parázs hajnalkaszín fénye bőrünk és a világ közé égne… Se zsalu, se pilla, fekete zománcba szorítva világítunk s mint az inda ujja, horgas kaccsaival szívünk árnyékát is pincénk szárnyaira húzza… Fölöttünk ötszögű tűzfal holdas tábla-keretébe, mintha nem a sárkány, mintha világölő Szent György arca égne…