Triptichon

1 A tiszta és tündéri rend csak ott, mélyen mindenkibe… Ó, dobogj hát szép remény, miként az első ős-pete, hogy lehet és lehetsz te még,   tündéri rend a mindenség értelmes szíve.   2 …Szentek?… Próféták!… Hallgatok hát inkább magamra. Könyvemben ő, a lelkiismeret fehér törvénye diktál, s ha megállta annyi förtelem között és mindig hattyú-tisztán, ki szólhat hát, ki ellenem, ha szavam önnön mércémhez emelem!   3 Majd akkor beszélj!… De addig magam vésem és formálom tovább, mert csupán ezt hagyom! S ez is lesz akkora, mint annyi tett a sivatagnyi temetők felett!