Szervetlen apróságok

Mégis kivágtuk a fákat a csavarttörzsű öreg mandulákat. A szél most már hiába keresi a sok sistergő élő oszlopot, hogy mintázza tovább – szerzetesi makacs türelemmel – dicsőségire! Nem látja többet senki se. Csupán bennünk… Mi ketten… Így élnek tovább a hegyben s csak addig, mennyit az időből kivág ritmusával az a bárd nekünk… A többit egy lencse rajza adja tovább, mint a ceruzát és a szívet a papír oly vékony lapja… Deszkák, műanyag és bádog, az ilyen szervetlen apróságok szervezik tovább a világot…