Talpánálló délibáb
|
Már akkor is, csak mint a hártya, mint |
| az anyaméh burka, oly vékony volt az élete. |
| Szerényebb a templom koldusánál. Belelapult |
| a falba a harang érc-sátra alatt. |
|
Nevét királytól kapta, de testét és arcát |
| egy festőtől örökölte. Mert szívében az hozta |
| ide. És itt szülte meg, nem asszony, a férfi, |
|
És Kajdács, a tatár, tüzet rakott fejének |
| arany-abroncsa alá. Mint télen a gazdák, |
| disznóforrázáshoz tüzet, a vasabroncsok alá. |
| A török kilökte tornyának falát is. És ezrével |
| dőltek el… Nem ők, a tornyok, mert köveik |
| akkor is pontosan oda, a lábuk alá gurultak és |
| ezért és így áll ő is a helyén. Áll az időben, |
| oly vékonyan, akár a talpánálló délibáb. |
|
A pásztorok látják… A cigányok is… |
| Néha betérnek házába a romok közé, melyet |
| a repülők az égről még jobban látnak nálunk |
| is. De csak a gyep alatti kövek kiégett, szárnyas |
| rajzát. Azt látják, nem őket és nem őt. Mert |
| más a világ az égből és e földről is, ahol |
| a cigányok néha még hegedülnek is neki. |
| Együtt vigadnak a pásztorokkal, mert a hegedű |
| mellé ezek birkát hoznak és bort és |
|
És látják mind… Még akkor is, ha én |
| soha! És beszélnek is hozzá és megesküsznek |
| erre, akárcsak ők, itt körben, e temető lakói. |
| A halottak, akik még élő testét is látták. |
| Megesküsznek a pásztorok-cigányok szavára. |
| Mert csont-szemükben most is úgy él, akárcsak |
| a ledölt nagy falon élt egykor, a mindent |
| összemarkoló harang sátra alatt. |
|
|