Spanyolozott tükrös balladája

Elfogták mégis Nád Jancsit. Befogták zöld sárkányait. A nagy hínáron ült pedig, a legnagyobbon ma napig… – Milyen golyó? – Talán a nap! – Mint ágyú, az találta el. Lehullt a vargánya-kalap. Mocsárba karcolt fegyvere. Viszik az új vízház fele. Húzzák, akár az új csatorna. Nem magát… Csak tetemit… Fölötte csákó tolla. Vigadhat már a káplár a pandur-jelző fánál, s ráverhetik… Nem a vasat! A tőzeget… Kakas-mellén úgy feszül majd, mint a mellény s ahol villog a mocsárba, darázs-törzsű lesz gyertyája. Nem halotti… Szép feszesen libeg-lobog kint a berken s újra látják a kanászok, amint gyertyák tüzes nyelve kései közt száll nyeregbe s mint táltosok sárkányai, úgy repítik nádasai.