A kígyólátta fa

Ez az almafa mindig olvas göcsös-bogos keze az út fölött alig mozdul mégis zizeg a levele Kulcscsontjára száll a szarka Kinyitja és a csőre kimondja mi áll a könyvbe Bólint a fa és összenéznek Szemükben szárny és gyökér tudása lángol az út fölött mely mindig újra rálel egy másik útra s így adják tovább míg visszajön a világból ide közénk és leül megint a szó ismét könyvére lelve a kígyólátta alma-gyökerekre