Hattyú és halfogók
|
Fodor Andrásnak
| Téged is csak néha látlak, |
| Hattyú-szárnyú, pillanatra |
| fölvillansz és ellebegsz… |
| – Fényes tollad merre száll? – |
| Pedig itt álltak a szárnyak |
|
| mért kerülöd, fészkedet?… |
| uszonyán szivárvány zöldje |
| – Hattyú-szárnyú merre szállsz? |
|
| szétfeszülnek kék iszapban, |
| Körülöttük fulladt csorda |
| úszkál, szuszog s szarvukon |
|
| Tőzegbe nőtt nagy szakállal |
| mint aranybotos hal-ispán? |
| mint a pásztor – öreg Beszti –, |
| itt faricskál csorda közt. |
| Hogyha fölnéz, azt a szárnyat |
| De csak Beszti bizsókjába… |
| – Hattyú-tollú merre szállsz? – |
| – Hol a szárnyad?… Hol a márvány? – |
| hogy mutassam meg nekik?… |
|
| Árokcsősz kertjén a vendég |
| ünnepre hív, s mint arany- |
| kehely, úgy jön föl a nap. |
| mint a kés a csizmaszárba. |
| ködön át, gyékény-zanócon |
| s fényes nád-falak között |
| Lábán kővel, hátán ponttyal, |
| vidra, hattyú, hód vasakkal |
|
| már terítve, mint vasárnap: |
| kenyér, hagyma, hal és bor |
| Csak egy szék üres, a régi, |
| – Hattyú-szárnyú, szállj ide! – |
| Fényes tollad úgy suhintson, |
| hogyha jönnek, ők is lássák, |
| ne csak az elrohadt varsák |
| fekete vízben a márványt, |
| mint ahogy hajdan is látták |
|
|
|