Nappali lidércek

Mikor gáliccal permeteznek, a fölvert és elvesztett rezek egyszerre, mint a csillagok… A hegy zöld fényüktől ragyog. Kilincs a kézben… És a késen a bicska csontos veretében a szeg is… Minden zugokban nappali lidércek lobognak. Sok rokon… Így tűnnek nekem… Ceruzám, betűm elengedem, mert több úgysem lehet. Mondják tovább csak versemet. Oly ritka, hogy e lények a gáliccal így összebeszélnek s nekem segítve zománc-lobogást kapnak a sorok és a fák.