Poétai trigonometria
A sátra úgy ragyog, mint páva farka |
és glóriát tart kecske-szarva. |
A tőgyét mindig új búcsus sereg |
kóstolgatja, mint a sárkány-tejet! |
|
Igazuk van?… Mindig az őrület |
s a lángtól aki visszahátrál, |
jéggé lesz, mint a sarki bálvány? |
|
A teret, a napot és az eszmét |
ki adhatná nekem?… Csak az vagyok, |
ki malmaik közt egyre csak kopik, |
olyannyira, hogy már a szép is átragyog! |
|
|
|