Zöld hajnalból

Erdők zöld, tiszta hajnala, nem lépek benne, szárnyak, mindenlátó mátyások kiabálnak. Fodros gombák között félmeztelen ropog előttem, keres a láthatatlan remete. Amit talál, lehajlok érte s barlangjánál nem osztozom vele. Utamra küld… tovább adom, mert nem enyém, s az övé se volt! Értjük s már tudjuk ezt. Mint méhész az erdőkből a kast, e zöld hajnalból viszem kosaramat.