Új szótár szirmait

Aki a kék s a mély rózsáit laktam és testvért leltem vízben, halakban, fölhoztam ezt a nagy követ… – Minek őrölne ott? – Karókkal, fénnyel és hinárral így az ég és világunk tükre, víz, a csillagokkal körül-ússzák és asztalom kő-partjain új ábrák szárnya új szótár szirmait lapozza! – De azt ki mondja ki? – amelybe fölépül majd a rendje, verse és elénk áll, mint e kő,   amelyet onnan,   pincénk elé a fényes hullámokból hoztam.