| Hegyi kaszálónk sziklái között |
| versem szúrom egy száraz nyársra! |
| Mint növénygyűjtő, olyan illatú |
| most szénám fényes garmadája. |
|
| Herbárium… De nem papír között!… |
| Gereblyém fésűjén zizegnek |
| s tejédes forrás korall-tőgye |
| suttyog és szirom-hártyás ingek |
|
| ölelnek… Aztán meg csigát szedek |
| a mesgyén, hol pajzsos gyíkok |
| az árnyékok hűs zászlóin lihegnek |
| s szemük srétje körmömre villog. |
|
| Mint remetét a szép holló madár, |
| táplál a hegy s a tó naponta. |
| Gyors szárnyait és tüskés uszonyát |
| köröttem a világ kibontja |
|
| s versem csak vár az éles nyárs fokán… |
| – Irjad tovább! – Engem vad áram |
| repít e réten át és mintha |
| nyakszirttől széthasadna vállam. |
|
| – De nem a szárny! – A tűzsarlós kaszál, |
| a sarkamig szikrákat verve |
| s nem zsenge kis virág, a sziklák |
| szakadnak, mint fű a versbe! |
|
|