A műhely-udvaron óriás cseresznyefa fehér csokra alatt két legény dolgozik. Ragyog a
készülő asztal fatörzshöz támasztott csiszolt lapja… Olyan, akárcsak egy óriás mikroszkop alá készült
körfürésszel leszelt metszet, hogy íme ilyen volt az a rég halott cseresznye-törzs… És körülötte
megannyi előkészített arányos darab és kimunkált rész ragyog… Már csak épp össze kell ütni az
asztalt… És kilép a műhelyből a Mester… Sziromragyogás és méhzümmögés körülötte. Csak nézi az
élő törzsnek támasztott halott fát és róla némán a virágkoszorúra emeli a tekintetét. Nézem és várom,
amíg összeállítja az asztalt, aztán odaül és levelet ír a költőnek az alkotás mesterségéről.
|