Dühös irodalmár^*

Nem ember!… Hidd el: pulyka! Oly gőggel jár a porba. Tokája, orra lila rózsa. Reá se néz a halandókra… De hogyha meglesed, rájössz, zavartan mindig égre sandít! Az éteri vidékre, s mind kisebb lesz az orra, mert gőgös homloka felett egy szál babért se lát, se bátorító Múzsát, csak mint tehén fölött a bögölyök, felette bagzó kis legyek spiráljai örvénylenek.