Csak szózat volt?^*

Jég és fagylalt közé lejöttek… Lejöttek minden este a hegyek. A hátukon templom és istenek, és alkonytájt Kifissziába rózsaszínű lett a pálma… Rózsaszín és birkabőr szagú s a marathóni bátor szélben mit mondtam volna?… Rendületlen Vörösmartyt, Zalánt idéztem, midőn, hogy nyelvünket csak hallják, biztattak, körbe-körbe állva, s magnóra vették!… El ne szállna s próbálták… Mondták újra, – nem úgy, mint Nyéken, vagy Somogyba – de spártai és attikai mód! S a Parnasszusról jött hegyek tövén e saját ritmusukra mért, csak szózat volt?… S talán igaz se – mert olyan olümpi, hogy az első   tán én voltam, aki Homérosz földjén magyar verseket   kezdtem tanítani!