„Sétakocsizás újholdnál Athénben”
| Ragyog az esti holdas sétány. |
| De hol az erkély és a lépcső, |
| melyen Csontváry állt?… S az állvány |
| eget tartott, akár a márvány!… |
| a ciprusok kését kirántva, |
| a templomok szívébe mártja |
| s mint higany szikrázik a korzó! |
| Vadul s a torkom fojtogatja, |
| mert nincs!… Nem csattog az a patkó!… |
| A Hold sem az… Mint sértett torzó |
| csonkán – az istenek előtti –, |
| ujján a jegygyűrüt cibálva, |
| dermedten néz a földi párra? |
|
|