| Csak láttalak, de ahhoz már |
| nem volt meg az!… A legnagyobb, |
| hogy megszüless, szívem alatt |
| mintázva legszebb alakod, |
| hogy úgy legyél enyém s világ, |
| hogy bennem s általam kinőve |
| szülessél, mint egy márvány nőbe |
| akár a vers… Igy hát csak álmaimban |
| munkálsz, ragyogsz és látlak, |
| mint Eleusis rom-templomában |
| az oszlopot és azt a szárnyat… |
| Jeleit, hogy mindig földön álltak. |
| Igy kisértesz s én csak hordalak, |
| enyém ki nem vagy, mint a halált, |
| akarva, nem, a bordáim alatt… |
|