Euterpe^*

Vibrál a kert ezernyi tükre. Megjöttél… Káprázik szobám s a dal beérett aszú fürtje a szív és hegyek oszlopán megzendül… Euterpe jár itt. Játszik a tiszta furulyán s a kő, az érc, beton világít, mint ég a napkelte után. Gereblyék tál s völgyek ívébe megannyi lant és kék ideg remeg s van célja már, mi végre élnek a gépek, emberek. S a szénszínű vásott grafitba pattog a tücsöklábú szikra.