| Meghalt e fa már olyan fekete |
| hogy ritkul a levegő körüle |
|
| Meghátrál minden csoda hogy megáll |
| ily légüres magányban ez a szál |
|
| Ágáról abroncs lóg s a rozsda |
| mint száraz vér pereg a porba |
|
| s mely dongát bort ölelt ma mint hurok |
| mint a halál cégére ugy forog |
|
| Vagy tört délkör de gazdátlan ide |
| ki húzta mely hóhér isten keze |
|
| Szérűnkön még vagy földön túl e fa |
| már a világ végének angyala |
|
|
| Villám vagy fejsze Egyremegy Sötét |
| Kérgén a gomba-fény törtfarkú gyík |
|
| mely törzséhez tapadva ide vonz |
| mit szívem tünt árnyékával beszél |
|
|
| Fehéren fent s alatta zölden |
| Kenyér közt jár a gólyafi |
|
|
|