| És rózsaszín lesz, mint a kagyló mélye |
| a mésszel festett fal s a vászon, |
| ahogy átjössz cella-szobámon. |
|
| Mert úgy kelsz, mint a nap. Rálépsz az éjre |
| és fölpezsdül kint minden, minden, |
| vízen, itt bent és hegygerincen |
|
| két nap ragyog!… Haraszt és csóka-szárnyak… |
| S szemed világít, mint a rózsa, |
| mely kútházam virággal szórta. |
|
|