| Csattog a pózna… Mint a madarak |
| röpködnek arany mandulák. |
| A fűből szöcskék szikrája pattog |
| s mint zöld madár helyére ül az ág. |
|
| Helyére ül, hogy gyümölcse után |
| Mint álló csontváznak hegedül már |
| a kőris közt egy ezüst kabóca. |
|
| Ezüst bogár a mandulának, |
| míg szórja arany gyümölcseit |
| a csóragos serény gazdának, |
|
| ki egyre csak veri s a botja, |
| mintha e vad szimfóniában |
| őrült mester pálcája volna. |
|
|