Levél^*

Nekem

és néked is

csak egy időnk van.

Ép az, mely ezt a levelet

rezgeti itt a fejünk felett…

Zöld postásunk e mandula,

amely e népesült és lila

semmiből átnyujtja az időt,

hogy lássuk… – Itt vagyok –

ez áll a szép karcsú levélen

– Itt vagyok!… Veled… –

Csak most és addig,

míg látod levelem,

míg tartja ágam

és kezed.

Jól nézd

hát meg

kis pillangónkat.

Nézd.

Nézd!

Még itt rezeg

zöld szárnya rózsás fejed felett!