Egy kékremázolt présház előtt^*

Mosoly fénylik a rossz présház falán.   Arca gáliccal kenve… Vad, kék mosoly a fénnyel szembe, mint tündér-rongy szüreti maskarán.   Elkoptatott, torz meszelő   merészen itt csalta elő. Örvendj hát taplós lépcsőd rácsain   e kék gálic mosolynak, mely másik arca ama falnak s most innen ülsz e fény vad tájain,   mely fürtös barlangod ívét   kikente, s rád ragyog az ég. Kék üstről rézkristályú harsogás   közénk eresztett maszkja ragyog e vályogról a napra és élitől izzad a bőr s e ház   s ahogy vadul szemünkbe néz,   remeg a meszelő s a mész.