Felhők^*

Híd A házam és az ég között hidat vert ma a hold. És megjártam a nagy utat. Pillér alatta egy se volt.   Ősz Elhagyta már a gyík a rőzsét. A legszebb szarvast is lelőtték. Izzad a sólymos bércek orma s vérzik az ősz s a bokrok csokra.   Remete Csupán kunyhója várt és könyve lapjai között vaddisznó sörte. Gombázni volt s hiába vártam. Aztán meghalt még e nyárban.   Csónak A világ sarkáig kitárva borsózik hűvös ragyogásba. Bordám, mint csónakot próbálgatom s szál raffián sétálgat csillagom.   Napod Napod fölkelt!… Hát indulok… Nyakamba cserdít ostorod! Szikrázik és akár a bolha pattognak az órák a porba…   Eb Hozzám szegődött ez a kóbor eb. A forrástól hát visszafordulok. Sarkunkba lépnek a véletlenek és várnak az úton túli csillagok.   Éjszaka A néma erdőt járom egyedül… Az éj világít nem a nap. Átsüt, hogy szinte egy leszek vele s a hajnal tán szárnyára kap.   Egész A lázas könnyű világ után lassan itt lesz a vas-nehéz s e vegytan legszilárdabb tégelyén teljesebb lesz az egész.