A beton-kád hűvös karimája |
ha ráülsz, máris fölemel, |
mint szobrok testét a márvány láza |
medencék, parkok csöndjiben. |
|
Megmunkált kő helyett itt parlagi |
tart téged, szép szedőlány, s alkonyi |
|
Rőt csermelyek, indák reflexei, |
hogy szebb legyél – kinek keze |
kádunk zöld rizlinggel hordta teli –, |
|
Nem kék acél! A legszebb tűz heve |
emelt téged e kút szegélyire. |
|
|