Meghitt percek^*

1 A tóra néz a pinceablak. Kagylószínt tükröz az üveg. Mint fröccs a gondra, jön a hajnal. Vitéz-mód állnak a füvek.   2 Mint csipesz közt, a szajkó csőre smaragdszín szőlőt tartogat. Átlátok rajta. Bent a mag töri, szórja a sugarakat…   3 Három sugár e fán minden rügyecske. Lándzsás, egytörzsű sok köteg feszűl, mint ék a zord kövekben, s úgy állnak, mint betonban zöld szögek.   4 Kopog… Kerít a szomszéd… Szép, fehér rácsos kapút ölel a lombos alagút s mögötte hullámzó körökben izgul a nyugtalan elem, hogy szinte megfájdul szemem…   5 Szüretel már a seregély, a borz. Vaddisznó jár, s a nagy kanok rátörnek kertjeinkre, mint a sors reánk!… S a tó, s az ég ragyog.   6 Kinál a szomszéd, s mindig legyőz engem a rizling, e tengernél szikrázóbb tenger. Mint zöld sziget ragyog szeptember.   7 – Mi van velem? – Rakom a sort egymásután. Mint koplaló, kit vendégség fogad, félév robot és kenyérgond után Arany Üveg csak töltöm borodat.   8 Vakító törvény pontos rendjére vonul-vonul a hullámok hada… Csupán a szél fúj… Egyhelyben lobog. Átejt bűvészi hókusz-pókusza.   9 Kobaltkék cethal a cserfás oldal. Hatalmas hátát holddal sütteti. Alszik az éjnek óceánján s őrzik kis csillagok tündérei.   10 Egy pont kigyúlt… A lámpát te gyujtottad… Feljött a csillag… Elindul, billeg kis hajóm, akár a vacsora-illat.