| A hegy kopár, kiégett orma, |
| mint tüzkő áll a nádas partba, |
| s mint árvalányhaj, olyan szőke |
| a képzelet e tar mezőkbe. |
|
| Csákány alatt ilyen szagú, |
| Taplót nyujt, szikkadt zuzmót |
|
| és lapján forró bádog-fénybe |
| olvad a rímek lágy kötése. |
| Vitorlám, betüm zászlajába |
| nem húz a patkós griffek szárnya. |
|
| Csupán egy zöld harkály szava |
| s egy rézkürt zeng a tóban. |
|
|