dobál hajód… Zuhog a borda |
s előtted élő barlang öblibe |
sellőnél szebb és oly sudár |
test fürdik, hogy a sárga nyár |
megáll… – Nem parnasszista kép! – |
Bőrén, mint búza fénylik pikkelye |
s a márványnál simább idom, |
ahogy fordul s tükrébe néz, |
a nád borotva érzékeny hegye |
borzong… Reszket a törzsek idege… |
|