Tavi Odüsszeusz*

Kőris karókra rábogozva
dobál hajód… Zuhog a borda
s előtted élő barlang öblibe
sellőnél szebb és oly sudár
test fürdik, hogy a sárga nyár
megáll… – Nem parnasszista kép! –
Bőrén, mint búza fénylik pikkelye
s a márványnál simább idom,
ahogy fordul s tükrébe néz,
a nád borotva érzékeny hegye
borzong… Reszket a törzsek idege…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]