Puszta a völgyben… Körülötte erdők. Tölgyek és szálas bükkfák. Az erdőszélen a
pásztorház egy gót temetőre épült. A juhászok alatt aranyfülbevalós germánok aludtak. A pusztai
kápolna mögött egy középkori romegyház düledéke. A kápolna sekrestyéje alatt – akolba futott nyáj
– azoknak csontjai porlanak, akikre rágyujtotta a török az egyházat. A kápolna mögött egy ampir
udvarház. A parkja is multszázadi. A régi erdő meghagyott legszebb fái között tágas gyepen ízléssel
válogatott diszfák és gyümölcsös. Olyan lehetett ez a park a multszázadi tölgyes rengetegben, mint egy
oázis, melyet a magyar jobbágy fakasztott, hogy urának csergedezzék… A pásztorok azóta saját házat
épitettek… A gótok fülbevalói múzeumba kerültek… A kis udvarházban vasárnaponkint táncra
perdülnek a fiatalok és néhanap verseket szavalnak és a ház körül, ha ritkább is, de napfényes a liget
s a remény motorja vadul dolgozik az emberekben…
|