| Zörög, szuszog már hetek óta itt. |
| Elnézem tüskés, szép szuronyait. |
| Kis sün… A tulipánjaim között |
| a holdfényben orra, szeme ragyog… |
| Csak takarít, tisztít s hogy itt vagyok, |
| nem érdekli… Csupán a férgek! |
| Hódol a legszebb szenvedélynek. |
|
| Megszoktuk egymást… Mint a mesterem… |
| De hogyha érte nyujtom a kezem, |
| mint labda, tüskés szellemmé mered: |
| – Ne érints – szól –, és szívedre se végy… |
| Mi dolgod, tedd!… Nem háláért teszem… |
| Önzetlen!… Jó szót te se várva, |
| emeljen szenvedélyed szárnya! – |
|
|