Ismét csalogány*

Babits Mihály halálának 20. évfordulójára

 
Ahol tavaly jártam s álldogáltam,
 
ma ott megállok újra.
A tavaszi tölgyes sűrűjében
 
ismét csalogány fújja.
Szebb-e a hangja a tavalyinál?
 
S ő lenne? – Vagy egy másik
hazatért költő, aki e zöldben
 
telt szívvel fuvolázik?
Nem a madár! – Szentség a szárny! – A dal!
 
Azt hallgatom oly szomjan.
Egy világot tanító példa
 
szól itt e kis bokorban.
Hallgattam tavaly, szívembe vésve,
 
ahogy a gép szalagra,
hogy nyár porában s majd tél derébe
 
vigasztaljon a hangja.
Vigasztalt, de elhalkult szívemben
 
és most itt állok újra
arany hárfád alatt fénylő madár,
 
hogy megtanuljam újra:
nem a madár: – Szentség a szárny! – A dal!
 
S mint költészet egyháza
ragyog bokrod, mint egykor Mózesé!
 
Fénylik tanító lángja.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]