Márciusi nap^*

Márciusi nap… Kisétáltam a vadászkutya sirjához. Hiába kerestem az erdei út som és mogyoró bokrai között. Csak a téli avarral fedett halmot találtam. Végre a völgyben a nyers tavaszi pázsit között ráleltem a kőre is. – Ki döntötte le?… Kinek volt útjában egy vadászkutya sirköve, melyen ez áll: „Hűséges vadászpajtásomnak, Pagát kutyámnak emlékére”… – A forrásnál gereblyéző gazda így szólt: – Elolvasták, aztán lassan lassan hátrálva, mint a menekülők tüzelni kezdtek rá… Aztán az egyik a völgybe guritotta… Lementem érte… Nekirugaszkodtam, hogy felvigyem a követ újra a sírra, de nehéz volt… – Igen. – Egy ember kevés, hogy egy eszmét a hegyre vigyen. –

A szomszédos elhagyott erdei völgyben bokáig jártam a mohában. Ibolyák bokrához térdeltem illatért. A szellőrózsák és mályvavirágok kinyíltak. A csermely fűszálain és kristály csörgedezésén villogtatta a tavaszi eget… Egy iszaptól eldugult forrást kitisztítottam. Néhány óra és ember, állat üdülhet tiszta vizétől. Hazatérőben egy szőlősgazdától egy pohár vörösbort kaptam… Szép és hasznos nap volt… Tavaszi ég, adj nekem sok ilyen napot.