Egy leány mellképére
*
Palma Vecchio műve
A gyalult hársfa kicsi tükre
ragyog lila szürkületbe
s a háttér hegyormos tája
a lánykát magába zárja,
de csak úgy, hogy e sötétség
hajnalod emelje szépség
pirkadó arca és kezed
rebbentse föl a szíveket,
ahogy a kebledet takarva
rámnézel és a maiakra…
Ötszáz év szemérmes bája
s nemednek tiszta méltósága
ragyog s te hárslap vigyed tovább,
mint lagúnák a gondolát,
mint a szépséget az idő
lányai: a vászon és a kő.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]