| ahogy kiérek attól kezdve |
| már mindent ő ad a kezembe |
| a hegy parancsol s teszek-veszek |
| mint hangya úgy serénykedek |
|
| pincébe le és padlás-létrán |
| billegve Jákob fogas-fáján |
| zörgök felhők palák alatt |
| a mandulák holdak és darazsak |
|
| között bujkálva és fülelve |
| hogy rend legyen ha jő az este |
| mert szólít minden – s értem én |
| a nyelvüket – mint más zenén |
|
| tisztító ezerszemű lázban |
| forgok velük e hegyi házban |
| s tudom bár őket rendezem |
| én tisztulok! ezért teszem! – |
|
| azért hogy így megedzve lángba |
| nyúlhassak versek parazsába |
| s mi kell tisztán tegyem ide |
| ha szólít a szavak istene |
|
|