| A nádkévék, mint az arany pávák |
| december éles késeit bevárták. |
|
| Köztük sétál s odébb egy se szállna! |
| Kotlanak e sarki ragyogásba. |
|
| Nem a késit!… Türkisztestű hegyek |
| gúláiról rügyek derengenek. |
|
| Azt látják s a remény tojásait költve, |
| kotlanak a jégtől kristályos öbölbe. |
|
| S amint a nádverők tolókaszája |
| mint fésű suttyan a vermek kontyába, |
|
| csőrüket a lék vizébe vágva |
| fölharsan a sok-sok dermedt páva. |
|
| Visszacseng a bazalt… A halászok karja |
| hálót von e tiszta pávahangba. |
|
| Jég és sziklatépő éles rianásba |
| szikrázik a sok-sok kéve szárnya, |
|
| s mit a remény pelyhe éles hóba |
| vigyázott, kiszalad alóla |
|
| s a jégszívüt, mint tojást zörögve |
| szétveri a sok kis páva körme! |
|
| Szétfutnak, fölülnek kézre, szívre, ágra. |
| Pávaszemes farkát a rét is kitárja. |
|
|