Távlat szűz mágnese^*

Mint a madár, úgy jártam itten hajdanán.   Megnőttek azóta a kék-odús vadalmafák.   S a kút?… Kútunk vagy tízszer ágast váltott.   Ostorhegyén vércse villáma tanyázott.   Mint akkor ő, úgy villogok most körbe én   eper-tavaszok szedres, vadalmás ligetén.   Szép fák! Mint zöld napok, növesszetek!… Alátok állok…   Mint fénylő verseket, úgy nézem antológiátok.   A nagyság titka, hogy idő futtával nő a jó;   az éteri arány, s mint hóhatár felett a hó,   már onnan tündököltök, oly távlatok átlóiról,   melyeknek húrján más pásztor, más kakukk dalol.   Ó távlat! Szűz arány, akár e forrás a szomjam,   eloltod a zavart, s míg arcom tükrödbe csobban,   nem rezdülsz, mint a víz! Oly fenséges vagy oly örök,   akár a sarkokon egymásba metsző délkörök   jegén a pólusok, kik rögzítik a biztosat.   Itt jártam én, s hallgattam azt a madarat,   ki elszállt… Vagy talán az is lehet, hogy sose láttam?…   Távlat szűz mágnese, ha vagy, hozd vissza azt a szárnyat,   hogy mindig véle mérjelek világ s ha kell majd,   ne alkonyt érjek én, de lelked jobbkezét, a hajnalt…