Zöld kozmoszában munkál a dió. |
Bolygói szép, szabályos rendben |
ágak végén, száruk se rebben, |
növesztik nyers-fanyar világukat |
árnyék felhőkben, mézszín csont alatt. |
|
S a törzsben, hol nem zsong az élet, |
tanyát vertek a seregélyek. |
|
Odúk mélyén a megtoldott titok |
kopog, mint morze, míg csivogva |
kitörnek mind a csillagokba! |
Velük üzen s a violás Tejút |
ránk nyitja szárnyukkal a mély kapút, |
|
s zöld ég alatt s a kéken túlról |
egy toll libeg a csillagokból. |
|
|