Válasz egy diófának*

Zöld kozmoszában munkál a dió.
Bolygói szép, szabályos rendben
ágak végén, száruk se rebben,
növesztik nyers-fanyar világukat
árnyék felhőkben, mézszín csont alatt.
S a törzsben, hol nem zsong az élet,
tanyát vertek a seregélyek.
Odúk mélyén a megtoldott titok
kopog, mint morze, míg csivogva
kitörnek mind a csillagokba!
Velük üzen s a violás Tejút
ránk nyitja szárnyukkal a mély kapút,
s zöld ég alatt s a kéken túlról
egy toll libeg a csillagokból.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]