Mindnél fényesebben^*

I A lepke libeg… A költő üldögél… Virágot ez… Ő titkokat keres, de himport az eső és ott, az meg se hozta, már viszi, egy szarkaszárny a titkot, amit cserregve hangosan kimondott.   II Két szárny és egy gyümölcs   s a harkály csőre kulcslyukat vág a mag ködére…   III Nincs villanyom, s unom a lámpát… Virrasztok éjem magányán. Az világít, mindnél fényesebben s e szív, mely kettős cellájába függesztve rád gondol, aki ha vagy, taníts világítani…