| Fénylik a jegenye hegyén az ég. |
| Egy zöld tű tart szárnyas messzeség. |
| S a legnagyobb e tű hegyén szilárdan, |
| mint vers ragyog arányos mértanában. |
|
| Vállam felett egyre itt áll. |
| Mozdulatlan, mégis kaszál… |
|
| Piros lomb közt lüktető madárka |
| dobog véres, hűvös borostyánba |
| s csőre között örökzöld levéllel |
| csontos ágak lángjai közt ég el. |
|
| S a szívig metsző csend felett, |
| ül a remény szép arkangyala! |
|
|