És akkor mind^*

– Csak egyszerűn, oly annyira, mint tételét a logika, úgy bontsd ki versedet!… Nem rongyait, de lényegét, már annak is csak metszetét – szóval a legtisztább eget –, ezt kérem tőled… ezt kérem tőled… Szép emlékezet! És akkor mind, És akkor mind, és én is veled oly szárnyakon emelkedem, s oda, hol nincs már se kép, se szín:   és nincs poétika!   Csak ő lakik:   a szűz Harmónia. –