Egy érzés, hogy a kikötők^*

Az alkony zöld tükre előtt megállanak a kikötők és visszaragyognak! Teli fényben ég a szeptemberi halkuló idő… Csupán a fecske körözget fennen csicseregve A zümmögő szúnyograjok közt csőre csattog és csacsog Aztán hűvös lesz hirtelen Váratlan szél jön a hegyen Megpengeti a levelet A zászlót kék hajónk felett Az úton a patkó-ütem meggyorsul… Irkafüzetem lapján alkonyi kékre vál az el-betűk hurkán a szál és nem látom már hogyan fűzik e kettős sort és eltűnik az ábécéből épített világ s mi indított csak ő vezet Egy érzés hogy a kikötők az alkony zöld tükre előtt megálltak… Ez hajlik reám Ő biztat mondjam csak tovább