Onnan vissza^*

Vitorláját a lepke és hajós

gyorsan forgatja cél szerint.

Szirom, beton e rövid távon

ösztönt és szívet földerít.

Villogva száll tovább a szárny!

– Csak itt! –

A teraszom előtt.

A szemhatáron már alig-alig mozog…

– És ott? –

Az egyszemű, az archimédeszi:

a mérhetetlen messzi Pont zokog,

mert minden áll!

– Nem él! –

És onnan vissza, erre, minden oly kicsi,

hogy e sok sok semmit

kezem alatt,

házam előtt,

már föl sem ismeri.