Ezért kedvelem^*

Szevenál, brómnál többet ér, ha jön a hó: nyugodt leszek. Körém feszülnek a fehér nagy táblák, kristály-lemezek. Megnyugtat az, hogy kevesebb s mind ritkább lesz a kész s a van. Állok, mint pont, e szép lesen, vonalzó szélin, boldogan. Mert ez, mi itt tisztul, maga a lét előtti lét tere. Az alkotás csont asztala, s a láz fényes fehér heve. Igy képzelem… S ilyenkor mindig megszáll az édes nyugalom. S mint pontot a mérnök, elindít e havazó szép alkalom, hogy nincs!… Csak én s teremthetek! S mikor elolvad majd a hó, szebb síkok és új képletek arányán ébred a való és más lesz, mint amit befed ez égből pelyhező fehér. Hát ezért kedvelem teled, mert tervem titkodig felér…