Gyalulj, ha keltesz is^*

Az éjszaka gömbjében mereven áll a négyszögletes sötétség: ajtókeretben alszik a hegyen, s perceg benne a jó reménység. Gyalul a kettős éjszakában a szú!… Pattog, mint acél-akarat! Bontja a szálkás koporsófalat: hajnalt bennem s a fenyőfában. Gyalulj, ha keltesz is!… Legalább tudom, hogy magam is csak íly kegyetlen mértan kettős világát boncolom… Dolgozz, remény – kis szú –, szívemben!